Apr,26 2014

Új kézművesek

2014-04-26 10:36 | Hungarikum

A fokozatos változásokat a legnehezebb észrevenni, amíg valami fel nem hívja rá a figyelmünket. Biztos, hogy a kedves olvasó ismeretségi körében is van, aki az elmúlt években egyszer csak úgy döntött, valamilyen használati tárgyát, ékszerét, ruhadarabját maga készíti el, esetleg a kertjében vagy a teraszán zöldségeket kezdett termeszteni, vagy ne adj isten, nekiállt lekvárt befőzni, kenyeret sütni városi lakásának öt négyzetméteres konyhájában.

Mindezt abban a korban, amikor joggal érezhetjük, hogy az interneten a filléres távol-keleti műanyag vacaktól a csillagászati árú nemesfém ékszerekig minden kapható, ráadásul a különleges, bio-, házi élelmiszerek kínálata is ugrásszerűen megnőtt. Akkor vajon mi vesz rá – sokszor tősgyökeres városi, az irodai munka és a belvárosi szórakozóhelyek között ingázó – embereket, hogy időt és sokszor pénzt nem kímélve belevágjanak előállítani valamit, amikor majdnem ugyanazt néhány kattintással vagy pár perc sétával megvehetnék?


A válasz egyik fele persze a fenti „majdnem” szócskában rejlik. Aki már töltött hosszú órákat hiábavaló kereséssel, az tudja, hogy tényleg minden kapható, de elég könnyű belefutni abba, hogy egészen pontosan mégsem az, amit lelki szemeinkkel már látni vélünk. Márpedig a modern világ ahhoz is hozzászoktatott minket, hogy minden testre szabható, mindenből kiválogathatjuk az igényeinknek megfelelőt. György Róbert, a Meska.hu, az egyedi kézműves termékeknek online piacteret biztosító portál egyik alapítója és tulajdonosa szerint pontosan ez az egyik oka, hogy ennyire népszerű lett a kézművesség. „Az egész világ ebbe az irányba megy, a netes ruhaboltban mi állíthatjuk össze a színkombinációt, néhány tévécsatorna helyett több százból vagy az internetről választjuk ki, hogy mit nézzünk” – mondja. De ma már az autógyárak sem csak a lóerőkben vagy a biztonsági felszerelésekben versenyeznek, vannak modellek, ahol inkább azzal kérkednek a reklámokban, hogy hány százféle szín- és mintakombinációban rendelhető az utastér. A XXI. század világa hozzászoktatott minket ahhoz, hogy mindenben az egyedit, egyéniségünknek, érdeklődési körünknek megfelelőt válasszuk, ezért egyre többen nem fogadják el, hogy a tömegesen készült iparcikkeket használják, az ilyen élelmiszereket fogyasszák, mert azok természetesen igyekeznek ugyan követni a divatot, az egyéni ízlés változását, de erre a tömeggyártás követelményei miatt csak korlátozottan képesek. Nagy Veronika, az Etsy.com – a Meska.hu számára is az alapötletet adó, eredetileg amerikai, mára szinte a teljes Földet lefedő – online kézműves piactér magyar csapatának kapitánya is úgy látja, hogy reneszánszát éli a kézművesség. „Az emberek jó része kezd kiábrándulni a tömegcikkekből, különösen a gyorsan tönkremenő, rossz minőségű termékekből, és az egyedibb, a mívesebb, a maradandóbb felé fordul, akár úgy is, hogy maga készíti el azokat.”


A kézművesség viszont mindig is egyedi termékeket produkált. Így az a furcsa helyzet állhatott elő, hogy a modern világ igényei keltik újra életre egy régi, már-már letűntnek hitt kor gyakorlatait. „A fazekas régen is egyedi, akár személyes megrendelésre készítette áruját, viszont a piaca arra a néhány falura korlátozódott, ahová gyalog vagy szekérrel el lehetett jutni, illetve, ha volt vásár a környéken, akkor annak a közönségére. Így aztán nem lehetett valódi választék” – magyarázza a Meska.hu és a hozzá hasonló oldalak előnyeit György Róbert. Az internettel nemcsak arra nyílt lehetőség, hogy – persze erős túlzással – a világ összes fazekasa közül válasszunk, de az eladó és a vásárló közvetlen összekötésével arra is, hogy bárki elkészíttethesse a neki tökéletesen megfelelő terméket, ráadásul ehhez személyes találkozásra sincs szükség.


Hajlamosak vagyunk a kézművességre valami ódon, népviseletbe öltözött emberek művelte, érdekes, de kihalófélben lévő valamiként gondolni, pedig láthatjuk, hogy nagyon is a legmodernebb igényeket elégíti ki. Eleve hibás lenne a népművészetet, a kézművességet csak a múzeumok falai között mutogatott, esetleg még a hagyományőrző rendezvények keretében élő világnak kezelni. György Róbert megfogalmazása szerint „a népművészet mindig is létezett, de régen nem volt külön neve, senki sem kutatta vagy próbálta megőrizni, így aztán az élő kultúra része volt”, a kézműves mesterek pedig nem kiállítási, hanem használati tárgyakat készítettek. Ezért aztán teljesen értelmetlen azon keseregni, hogy a hajdani mesterek mai utódai nem – vagy nem csak – pókháló finomságú csipkét vernek, hanem mondjuk mobiltelefontokot vagy egyedi pendrive-borítást készítenek. Az már más kérdés, hogy a hagyományosnak tekintett népművészeti motívumok feltűnhetnek ezeken a tárgyakon. És fel is tűnnek, különösen most, hogy például a kalocsai hímzést nemcsak itthon, de a világban is újra felfedezték, az elmúlt években Lewis Hamilton és Jenson Button, a Forma–1 két sztárpilótája is versenyzett kalocsai mintás overallban, de a jellegzetes minta feltűnt mások mellett Nicole Kidman vagy Emma Watson ruhatárában is. Persze szükség van az újragondolásra, újraértelmezésre is, a legtöbb alkotáson a hagyományos minták általában csak részletekben, egy-egy motívumként jelennek meg.


De még mindig nem beszéltünk arról, hogy kik is az „új kézművesek”. Becslések szerint legalább százezren foglalkoznak ma Magyarországon valamilyen formában ilyen tevékenységgel, persze ennek a többszöröse lehet azoknak a száma, akik kézművesnek nevezhető élelmiszereket állítanak elő. Mindenesetre az iparművészeti cikkeket előállítók tábora is elképesztően heterogén. Természetesen vannak köztük igazi „klasszikus” mesteremberek vagy éppen falusi nagymamák, akik a földszintes ház tisztaszobájában görnyednek a kötés felett – itt inkább az a meglepő, hogy többen már például unokájuk segítségével az interneten árulják portékájukat. De a többséget nem ők adják. Nagy Veronika például kislánykora óta szeretett „kézműveskedni”, de igazán fontos akkor lett számára, mikor egy állami gondozott kamaszokat befogadó gyermekotthonban dolgozott. „Napközben annyi nehéz sorssal, fájdalommal, megoldatlan problémával találkoztam, hogy a saját lelkem védelmében is valami egészen mással kellett mellette foglalkoznom” – meséli, hogyan talált vissza gyermekkori hobbijára. Aztán egy újabb szünet, három gyermeke születése után tért vissza hozzá ismét. „Ahogy a kisebbek, az ikrek egyévesek lettek, és picit pihentebb voltam, rögtön folytattam ezt a tevékenységet, egyszerűen, mert igényem volt rá, hogy szintén ne csak a napi gondokkal, teszem azt, a pelenka vagy mit főzzek ma című kérdésekkel foglalkozzam. Az alkotás közben rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg, akikkel közösen támogatjuk, inspiráljuk, tanítjuk egymást. Mára a kézművesség nagyon fontos, szerves része az életemnek.”
Minden egyedisége mellett több szempontból is tipikusnak mondható történet az övé, a különböző oldalakon számos olyan kismama kínálja portékáját, aki unalmában vagy a keresetét kiegészítendő kezdett alkotni. Sokan vannak a munka nélkül maradt, munkakereséshez már idős, nyugdíjhoz még fiatal emberek is, akik megpróbálják a tehetségüket megélhetésre váltani. És aztán vannak azok, akik jól fizető, de kézzelfogható eredménnyel ritkán járó munkájuk mellett, kikapcsolódásból vágnak bele a dologba. Itt van például György Róbert, aki főállásban mérnök, és a munkája mellett programozza a Meska.hu oldalát. „A munkám eredményei általában Excel-táblázatok, de néha szükségem van másra is, ilyenkor elvonulok, és készítek magamnak valamit” – mondja, miközben megmutatja táskáját, amelyben mindennek pontosan ott és úgy van helye, ahogyan szereti. Kovács Imre a kereskedelmi tanulmányok, külföldi kamionozás és építkezéseken gürcölés után döntött úgy, hogy Fanyúvasztó néven antik, általában bontásból származó fadaraboknak ad új életet. Párja, Laczó Ágnes, azaz Fanyúvasztó néni grafikus és illusztrátor, így együtt állítják elő a mind anyagukban, mind megmunkálásukban különleges alkotásaikat, amelyeket a Meska.hu közvetítésével árulnak. A Kricsar név mögött álló hölgy pedig egy szarvasmarhatelep vezetése mellett kezdett el újra gyerekkori hobbijával, a drótékszerek készítésével foglalkozni, majd miután meglepve látta, hogy kelendőek a termékei, szülés után már nem ment vissza dolgozni.


Persze a „profik” mellett sokan tényleg csak hobbiból alkotnak otthon, de egy idő után közülük is jó néhányan eljutnak oda, hogy kipróbálják magukat valamelyik online piactéren, akár az elfogulatlan (és néha kíméletlen) visszajelzés reményében, vagy azért, mert már nem tudják kinek elajándékozni a műveiket. Az már talán csak mellékes öröm, hogy adott esetben a hobbi költségei visszajönnek néhány sikeres eladás után.


Azért ne gondoljuk, hogy a kézművesség újrafelfedezése csak a mi korunk „gyermeke”. Évszázadokig persze még a kérdés sem merülhetett fel, hiszen mindez a mindennapi élet szerves része volt, ám az ipari forradalmat követően elég hamar elindult az a mozgalom, amely a tömegtermelés és a lelketlen, gépies munka romboló hatása ellen igyekezett fellépni. Ennek fénykora a XIX–XX. század fordulójára esett, ekkor hirdette az alkotó, kétkezi munka áldásos hatásait a kézművesség, a „régi népi és művészeti értékek” feltámasztását célzó Arts and Craft mozgalom, erős hatást gyakorolva a többi közt Kós Károly építészetére is.
A második világháború után Nyugaton a hihetetlen gazdasági fejlődés, Keleten pedig a szocialista gyáripar vetette vissza a kézművesség szerepét, a mostani fellángolást viszont nem lehet csupán az inga visszalendülésének tekinteni, bár az általános retró divatnak, a nagyszüleink világa iránt érzett nosztalgiának egyértelműen szerepe van benne. Ha a „valódi” kézművesség mellett a kézműves élelmiszerek, az otthoni kertészkedés, sőt például a sportteljesítmények egyre divatosabb voltára gondolunk – a kézművesek mellett szűkebb baráti körben biztosan van olyan is, aki maratont, félmaratont futott, esetleg átúszta a Balatont, vagy teljesítménytúrán indult – akkor azt kell látnunk, hogy mindez egy nagyobb trend része. Az egészséges életmód, a környezettudatosság, a tömegből valahogyan kitűnni vágyás az egész modern világot áthatja, a kézművesség pedig mind készítői, mind fogyasztói oldalon találkozik ezekkel az igényekkel. A kis darabszámban, általában a közelben beszerezhető, sokszor újrafelhasznált anyagokból, egyéni igényekre készült, hozzáadott szellemi értéket tartalmazó kézműves termékek bizonyos szempontból ugyan a régi világot idézik, mégis kevés dolgot találhatunk, amelyek ennyire tökéletesen képeznék le a globalizálódó, internetes világ korszellemét.

May,23 2014

Törékeny sikerek

Bő másfél évezrede kerültek be az emberiség használati és dísztárgyai közé a porcelánból készült eszközök. E speciális anyag előállításának receptjét sokáig féltve őrizték a Távol-Keleten, ám a XVIII. században német földön is rájöttek, és így Európában is megindulhatott a gyártás. Két magyar gyártó, a Herendi és a Zsolnay már a XIX. században beverekedte magát a világ élvonalába, és bár szakmai értelemben máig őrzik e pozíciójukat, a komoly üzleti sikerhez jó ideje mindig hiányzik valami. Hollóházán viszont úgy tűnik újabb virágkor előtt állnak.

Sokszínű hungarikum világ

Pirín Kft.

Kiadó: ZenCom Kft | Fejlesztő, üzemeltető: Pirín Kft.