May,22 2014

Beteljesült álmok

2014-05-22 06:34 | Seres Gerda

Popos világzene, bluesos folk rock, funky népzene – ha muszáj, így definiálja a zenéjét a Szabó Balázs Bandája. Az együttes csaknem öt éve alakult, mára már teltházas koncertekkel, népes rajongótáborral büszkélkedhet, és tavaszra – reményeik szerint – elkészül az új nagylemez.

A zenekar alapítója, vezetője Szabó Balázs már gyermekkorától a zene bűvöletében élt; Ady, Pilinszky és Radnóti versek szövegére írt dallamot. „Tizenhét éves voltam, amikor elénekeltem édesanyámnak az első saját dalomat a konyhában. Esténként a tisztaszobába – nálunk falun így hívták a vendégszobát – jártam zenélgetni. Leloptam a falról apu gitárját, és nemcsak verseket zenésítettem meg, hanem saját szövegeket is írtam. Ekkortájt talán három akkordot tudtam rendesen lefogni, de már az elejétől uralmam alá akartam hajtani a hangszert.” Végzős gimnazistaként az iskolájában adott koncertet, és úgy érezte, ezzel az egyik legfontosabb álma teljesült. „Akkor, tizenhét évesen elhatároztam, hogy ha elérem azt az életemben, hogy a Debreceni Református Gimnázium dísztermében egyszer teltházas koncertet adok – már akkor ilyen világmegváltó álmaim voltak –, akkor minden zenéléssel kapcsolatos vágyam maximálisan teljesült. Egy évvel később, végzősként Filep Zoli barátommal közösen összehoztuk ezt a koncertet: ott voltak a szüleim, a rokonságom, az iskolatársaim, a tanári kar - egy zsúfolásig teli teremben játszottam és hatalmas ováció fogadta a koncertünket.” 

Nem vezetett sima út a saját zenekarig. A debreceni középiskolai évek után jött a teológia, aztán a tanítóképző orgona szakára járt, de onnan végül „valahogyan elmaradt”. Hamarosan a debreceni Vojtina Bábszínházban kapott munkát, majd zenészként-színészként a kecskeméti Ciróka Bábszínházhoz szerződött, ahol – kis pécsi kitérővel – csaknem hét évet töltött. „Tulajdonképpen a bábszínházba is a zenélés miatt kerültem. Mit csinálhat egy ilyen egy szál gitáros-énekes? Kiállítás megnyitókon muzsikál, meg kocsmákban, házibulikban énekel, különböző radiátorok és kályhák mellett tűnik föl. Én is ezt csináltam a gimi után. A továbbtanulás évei alatt is vágytam arra, hogy a zenélés legyen a meghatározó, de nem volt bennem elég magabiztosság, hogy merjem vállalni a kiszámíthatatlant.”

Több mint másfél éve költözött Budapestre, és azt mondja: ugyanolyan bizonytalanságban éli a napjait, mint korábban. Mesél az év végi teltházas koncertről a Gödörben, a díjakról, a jó érzésről, elégedettségről, amit a közönség szeretete, a visszajelzések jelentenek, és közben hozzáteszi: megkímél a zenészek nehéz, sokszor kiszámíthatatlan helyzetének sirámaitól. „Már rég nem ott tartok, amiről álmodoztam, annál messzebbre jutottam; újakat kell aludnom, hogy messzebb álmodjam magam. De én most is fel vagyok készülve mindenre, az elért eredmények, és hogy sokat dolgoztam a vágyaimért, nem tettek magabiztosabbá.” Az álmok az életében egyébként is fontos szerepet játszanak, nemcsak álmodozik, hanem fel is jegyzi az éjszaka megszülető képeket, dallamokat. 

„Az álom témakörével sokat foglalkoztam a színházban is. Nagyon különös, hogy miként lehet a saját, személyes álmodból mindenki számára érthető, átélhető történet. Nemrég azt álmodtam, hogy hárman álltunk egy színpadon, és kíséret nélkül énekeltünk egy teltházas stadion előtt. Nem ismertem a másik két embert, énekeltettük a közönséget, és az volt a játék lényege, hogy jókor kellett tapsolniuk. Valamilyen egészen egyszerű dallam volt, amikor hajnalban felriadtam, emlékeztem rá, s gondoltam, hogy fel is kellene venni, de végül – mivel annyira egyszerűnek tűnt - feleslegesnek tartottam. Persze reggelre elfelejtettem. Volt nemrég olyan álmom is, amelyben egy arab énekesnőt kísértem egy színházi előadásban. A zenészek nem érkeztek meg, és én színészként ugrottam be kísérni az éneket. Ezt a dallamot reggel feldúdoltam. Talán majd lesz egy dal, amelyikben megleli a helyét.”
A zenekar dalait és szövegeit is Balázs írja, muzsikájuk meghatározó eleme a népzene. Hegedűvel, csellóval, brácsával, kavallal kísérik a dalokat, és hallani széki, kalotaszegi ritmusokat is. „Táncházba jártunk, és én nagyon megszerettem a román kaval hangját. Ez egy döbbenetes ’szívhangszer’ volt számomra, egészen beleszerettem, és ezáltal a népzenébe, a világzenébe is. Különös, hogy mivel számunkra ezek a dallamok, a hangzásvilág teljesen természetes, sokszor nem értékeljük eléggé. A bábszínházas éveim alatt eljutottam a Távol-Keletre és ott találkoztam először mongol torokénekesekkel. A hotel bárjában ültünk hajnalig és afrikai dobosokkal kiegészülve zenéltünk. Hihetetlen élmény volt, mindannyian rácsodálkoztunk egymás zenéjének gyönyörűségére, és évek teltek el, mire megértettem, hogy számukra a mi muzsikánk - ahogyan én akkor énekeltem, hegedültem a hotelben – ugyanilyen különlegesnek hatott.” 

Mesél a népzenéről, és arról, hogy elképesztő, az emberek fejében miként keveredik össze a népi muzsika a Jó ebédhez szól a nóta dalaival. Azt mondja, a hagyományőrzés kényes kérdés, fontos megtalálni, mit és milyen formában lehet, érdemes megmutatni. „Ezek a népzenei kincsek sokáig mintha vitrinben lettek volna. Nehéz kérdés, hogyan lehet, vagy hogyan kell áttörni ezt a vitrinüveget; az elmúlt években sokan dolgoztak ezért, és érzékelhető a változás. Le kellett, le kell porolni a táncházazást, a népzenét úgy, hogy eközben tiszteletben tartjuk a gyökereit, az értékeit. Egyfelől örökítünk, értéket óvunk, őrzünk, ugyanakkor a körülöttünk lévő világot fogalmazzuk újra a régi, hagyományos eszközökkel. A szokásaink, beszélgetéseink, élethelyzeteink nagyon megváltoztak, ezért úgy hiszem, ezeket az értékeket valamilyen megújult formában lehet, vagy érdemes átmenteni.”


Balázs azt mondja: nem az a célja, hogy szándékosan teret hódítson a népzenének, nem akar téríteni, egyszerűen szeret muzsikálni, és a népzene erre kiválóan alkalmas. Hozzáteszi: azért boldog, ha valaki emiatt szereti meg a népi muzsikát. „Én ráadásul csak ezt tudom. Nem vagyok igazán tanult hegedűs, nem tartozom a magyar prímások élvonalába. Nem jártam konzervatóriumba, nem tanultam ilyen magas szinten a zenélést, de remek emberektől lestem el dolgokat. Egyébként a mai napig vannak technikai ügyetlenségeim, még azt sem merném állítani, hogy prímás vagyok.”Kissé zavartan nézhettem rá, mert azonnal magyarázni kezdte. „A prímás szó komoly torzuláson ment át az elmúlt évtizedekben. Régen a prímás vezette a táncházakat, a közösség élére állt, lakodalmon, virrasztáson, születéskor muzsikált reggelig, akkor még ugye nem volt sony zenekar. Ez egy komoly feladat volt, ami nem csak technikai tudást igényelt, hanem magával ragadó személyiséget is. Olyat, hogyha elkezd hegedülni, mire felocsúdsz, már te is az asztal tetején táncolsz. Én nem vagyok technikás hegedűs, de nagyon szeretek mulatni, muzsikálni.”

A versekről kezdünk beszélgetni, és arról, hogy miként választja ki őket. Hosszasan keresgélünk kevésbé elcsépelt kifejezést arra, hogy őt találják meg a versek. Nem lelünk. „Az a jó, ha egy vers olvasása közben azonnal kezdem hallani a muzsikáját, szinte magától megszületik. A versek olyanok számomra, mint egy puha szőnyeg, amin mezítláb járok-kelek. Biztonságot adnak.” Jelenleg készül a stúdióban a zenekar új albuma, és csaknem másfél évvel a Közelebb című négyszámos kislemez után, a reményeik szerint koratavasszal jelenik meg. „A lemezre az elmúlt két-három év dalaiból válogattunk. Nem lesz merőben más, mint az eddigi lemezeink, de persze mindig kísérletezünk. Szeretném feljebb rakni a lécet. Mindenféle gyerekes álmokat dédelgetek, például, hogy ez a lemez lesz az eddigi legjobb. Növeljük az érzelmi amplitúdót, lesznek nagyon szomorú és nagyon vidám dalok. Őszintén izgulok, hogy a közönség miként fogadja majd. Én úgy érzem, hogy - bárhogyan sül el - mindenképpen mérföldkő lesz az életemben.”

May,23 2014

Törékeny sikerek

Bő másfél évezrede kerültek be az emberiség használati és dísztárgyai közé a porcelánból készült eszközök. E speciális anyag előállításának receptjét sokáig féltve őrizték a Távol-Keleten, ám a XVIII. században német földön is rájöttek, és így Európában is megindulhatott a gyártás. Két magyar gyártó, a Herendi és a Zsolnay már a XIX. században beverekedte magát a világ élvonalába, és bár szakmai értelemben máig őrzik e pozíciójukat, a komoly üzleti sikerhez jó ideje mindig hiányzik valami. Hollóházán viszont úgy tűnik újabb virágkor előtt állnak.

Sokszínű hungarikum világ

Pirín Kft.

Kiadó: ZenCom Kft | Fejlesztő, üzemeltető: Pirín Kft.