May,23 2014

Törékeny sikerek

2014-05-23 06:44 | Hajdú Éva

Bő másfél évezrede kerültek be az emberiség használati és dísztárgyai közé a porcelánból készült eszközök. E speciális anyag előállításának receptjét sokáig féltve őrizték a Távol-Keleten, ám a XVIII. században német földön is rájöttek, és így Európában is megindulhatott a gyártás. Két magyar gyártó, a Herendi és a Zsolnay már a XIX. században beverekedte magát a világ élvonalába, és bár szakmai értelemben máig őrzik e pozíciójukat, a komoly üzleti sikerhez jó ideje mindig hiányzik valami. Hollóházán viszont úgy tűnik újabb virágkor előtt állnak.

A porcelán- és kerámiagyárak európai története a mai napig olyan, mint a hullámvasút: királyi megrendelések, a közízlés kedvező irányú alakulása nyomán felfutó termelés, pénzügyi prosperitás egyszer, kereskedőknél beragadt árukészletek, kiegyenlítetlen számlák, kényszerűségből beszerzett gyengébb alapanyagok következtében bezárt vagy csőd közeli helyzetben vegetáló manufaktúrák máskor. Miközben a kutatás és a fejlesztés, az új anyagokkal való kísérletezés egy percre sem állhatott le egyetlen üzemben sem.


Nem különbözik ettől a sémától a magyar manufaktúrák működése sem. Hazánk leghíresebb porcelánmanufaktúrája, a Herenden 1826-ban Porczellán Fabrika néven Stingl Vince fazekasmester által alapított kis műhely már a kezdetekben komoly anyagi nehézségekkel küszködött. Az 1851-es londoni világkiállításon Viktória királynő egy teljes, stilizált kínai virág- és pillangómintás étkészletet rendelt a windsori kastély számára. A minta azóta is a királynő nevét viseli, és Herend legnépszerűbb dekorjai közé tartozik. 


Herend vezetőváltás, csőd, újabb igazgató kinevezése után világraszóló sikerrel köszöntötte a XX. századot az 1900. évi párizsi világkiállításon. Viszont a szecesszió és az éledező magyaros stílus finom keverékét díjazó vásárlók igényét a bohém tulajdonos, Farkasházy Jenő nem elégítette ki, így azok sorra visszavonták rendeléseiket. A gyár leépült, az első világháború következtében – 1916-tól 1920 elejéig – pedig teljesen leállt. A húszas évek városi fejlődése, a bérlakások általános elterjedése az otthon díszítésének újfajta igényét hozták magukkal, s erre Herend új vezetése kitűnően reagált: 1924-től nagy mennyiségben kezdték el kibocsátani az addig csak ritkán gyártott figurális termékeket. Állatszobrok, zsánerfigurák mellett magyaros és vallásos tárgyú porcelánszobrocskák sokaságát tervezték meg a gyár alkalmazottai, illetve a szerződtetett iparművészek, szobrászok. A második világháborút, majd az államosítást is folyamatos termelés közepette vészelte át Herend, s az azóta eltelt évtizedekben bekövetkezett változásokból, nehézségekből a régi recept segítette ki: ragaszkodva a legfinomabb és legdrágább kézimunkához, a világ egyik legelismertebb luxusmárkájaként maradt talpon. Egyike a világ azon kevés porcelánműhelyének, ahol egyedi kívánságokat is teljesítenek azoknak, akik nem tudnak választani a négyezernél is több dekorból és a 16 ezer formából. Porcelánjait a világ minden táján keresik, még Japánban, a porcelán egyik őshazájában is, ezért a vállalat ott is üzletet nyitott.

A Forma–1-es Magyar Nagydíj győzelmi trófeáit a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. szállította 2013-ban, immár ötödik alkalommal. Értékük mintegy 10 millió forint, kifejezetten a mogyoródi autóversenyre készültek. A vázák neoklasszicista stílusúak, formájuk az ókori vázák alakját követi, és az áttört szegélyű dísztállal együtt több hónapos munka eredményeként, a herendi hagyományoknak megfelelően, kézműves módon születtek.

A belga, a spanyol vagy a thai királyi házak és néhány amerikai elnöki család (Kennedy, Reagan) mellett tudunk olyan világsztárokról is, aki porcelánkedvelő, és így több Herenden készült darabbal is rendelkezik például Arnold Schwarzenegger Celine Dion, Harrison Ford, Paul Newman.


A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. története 1853-ban indult, amikor Zsolnay Miklós az árverezéstől mentette meg a csupán helyi piacra termelő, kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártó, minden gépesítést nélkülöző lukafai műhelyt. A kereskedőcsalád Vilmos fia kísérletező kedvének és művészi hajlamainak kitűnő lehetőséget nyújtott az üzem, maga és egész családja részt vett a kínálat bővítésében. Az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Zsolnay Vilmos már az 1873. évi bécsi világkiállításon Ferenc József-érdemrendet kapott, öt évvel később pedig Párizsban elnyerte a kiállítás nagydíját (Grand Prix), emellett a francia Becsületrenddel is kitüntették. Feltalálta a fagyálló pirogránitot, az épületek díszítésére szolgáló cserépfajtát, és az ő nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása a kerámiaművészetben. Zsolnay Vilmos halála után is családi vezetés alatt maradt a gyár, s az összetartó Zsolnay-rokonság a kerámiagyártás megszokott gazdasági sikerei és kudarcai közepette mindig megtalálta azt a terméket, amely átlendítette őket a nehézségeken. Hol az új mázak és formák, hol meg az ipari termelés, főként az elektromos szigetelők gyártása került előtérbe. A vállalatot 1948-ban államosították, többször átszervezték, 1974-ig a Zsolnay nevet sem használhatta. A gyár sokáig nem talált magára, az 1990-es évek eleje után számtalan tulajdonosváltást élt meg, a privatizált, majd újraállamosított társaság 2005-ben került a pécsi önkormányzat tulajdonába. Eddigre a pirogránitgyártáshoz szükséges kemencéi tönkrementek, gépparkja teljesen elavult, 2011-ben 840 millió forint árbevétel mellett 282 millió forint veszteséggel zárt, a 2012-es árbevétele mintegy 602 millió forint, a vesztesége 270 millió forint volt. Sorsában a 2013-as év remélhetőleg kedvező fordulatot hozott: a mintegy 200 embert foglalkoztató cég többségi tulajdonrészét megvásárolta Bachar Najari szír származású svájci-magyar üzletember, aki nagy terveket dédelget a Zsolnay hajdani fényének visszaállítására. 

Patrizia Gucci, a világhírű divattervező dinasztia tagja tervezte 2012-ben a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra új készletének mintáját és színvilágát. A Zsolnay a festőművész-designer különleges virágmintáját és modern színvilágát ötvözte a manufaktúrától megszokott képi világgal, illetve az arany, fekete és lazac színekkel. A díszítéshez szettenként 15 gramm 18 karátos aranyat használnak fel, és kilenc különböző porcelánkészítési technológiát alkalmaznak. A Zsolnay hagyományaitól nem idegen a neves külső alkotókkal közös munka, tervezett már porcelánt többek között Rippl-Rónai József, Victor Vasarely vagy a kortársak közül Zoób Kati is.

„Úgy tűnik, végre túljutottunk a válságon, és stabilizálódtunk” – bizakodik Pálfi József, a Hollóházi Hungarikum Kft. ügyvezetője, miután a napokban megállapodott a német Kahla céggel bordás falú vázák folyamatos gyártására és szállítására. A kapacitások fejlesztésével évi egymillió euró összeget tehet ki ez a bérmunka. A társaság több, mint kétszáz éves történelmet tudhat maga mögött. Igaz 1777-ben még üveghuta működött azon a helyen, ahol ma a manufaktúra üzemel, 1831-től jegyzik kőedénygyárként. Az első virágkor Istványi Ferenc nevéhez fűződik, aki az 1800-as évek végére komoly gyárteleppé fejlesztette a területet. Azután a harmincas évek végefelé következett az újabb fellendülés, és a gyár első jelentős modernizációja. 


A manufaktúra a belföldi értékesítésére sem panaszkodhat, ami mintegy 20 százalékkal nőtt az első 10 hónapban. Jövőre valószínű új kemencét is kell majd venni, hogy győzzék a munkát. Hollóháza bevétele, amit az idén már 600 millió forint körül várható, 2014-ben valószínűleg mintegy 50 százalékkal ugrik majd meg. Ezzel pedig megközelíti a manufaktúra a válság előtti szintjét. De így sem tud olyan ütemben növekedni a kapacitás, mint amennyivel a piac, mert új kollégákat is be kell tanítani. Már 120-an dolgoznak az üzemben, jelenleg a kemencék folyamatos üzemben működnek, többen három műszakban dolgoznak, mert karácsony közeledtével a kereskedelem megrendelései is növekednek.


A fellendülés némi magyarázatra szorul, mert a belső piacon az asztali porcelánok kereslete továbbra is stagnál. A drága, kézzel készített porcelán helyett a vásárlók inkább a nagyáruházakban veszik meg az olcsó kínai termékeket, és a porcelánszobrok forgalma sem emelkedik. Szinte csak a turisták vásárolnak ilyet, így ez mindössze két százalékát adja a manufaktúra bevételeinek. A hollóházi porcelánékszerek viszont egyre népszerűbbek. A sláger azonban a pálinkásbutykos, amelyből már évi csaknem 40 millió forintért rendelnek, és ami a társaság árbevételének már több mint hét százalékát adja. Mindez azt is jelenti, hogy Hollóháza az idén már – a tervek szerint – 20 milliós nyereséggel zárhatja az évet, a jövő év pedig még ígéretesebbnek tűnik, miután a napokban már el is indult a német megrendelőknek a szállítás. „Bizakodó vagyok, mert eddig az volt a trend, hogy Európából kiszervezték a termelést Ázsiába, főleg Kínába. Most viszont az irány megfordulni látszik” – magyarázza Pálfi József. A válság viszont megrostálta az európai porcelánmanufaktúrákat, alig néhány élte túl, de a hollóházi ilyen.

May,23 2014

Törékeny sikerek

Bő másfél évezrede kerültek be az emberiség használati és dísztárgyai közé a porcelánból készült eszközök. E speciális anyag előállításának receptjét sokáig féltve őrizték a Távol-Keleten, ám a XVIII. században német földön is rájöttek, és így Európában is megindulhatott a gyártás. Két magyar gyártó, a Herendi és a Zsolnay már a XIX. században beverekedte magát a világ élvonalába, és bár szakmai értelemben máig őrzik e pozíciójukat, a komoly üzleti sikerhez jó ideje mindig hiányzik valami. Hollóházán viszont úgy tűnik újabb virágkor előtt állnak.

Sokszínű hungarikum világ

Pirín Kft.

Kiadó: ZenCom Kft | Fejlesztő, üzemeltető: Pirín Kft.